Legalábbis nekem "kérdés cunami" volt a fejemben amikor megtudtam, hogy édesanya leszek. Elkezdtem figyelni a körülöttem lévő anyukákat - ki hogyan, mit csinál, miért úgy és miért azt. Szépen lassan körvonalazódott bennem (homályosan ugyan :-) ), hogy én melyik tábort fogom erősíteni és melyikből fogok kilógni. Sok témával kapcsolatban kattogtam, de a legelső és legfontosabb ez volt.
Eldőlt, hordozni fogok!!!! Persze a közvetlen környezetem (a szeretett családom) betudta szándékomat a hormonok furcsa játékának, mondván jó jó, persze. Akkor jöttek csak rá, hogy ez nem egy múló roham amikor büszkén mutogattam nekik (a 4. hónapban) a hordozókendőt amit vásároltam. Ekkor már jöttek a vélemények, mondanom sem kell, nem a támogató jellegű megnyilvánulások. Sebaj, kitartó vagyok márpedig én hordozni fogok. Eleinte belementem abba az eleve vesztes játszmába, hogy meggyőzzem őket, majd bölcs hallgatásba merültem.
Elérkezett az idő, hogy a gyermekem, a kendőm és én bemutatkozzunk a nagy nyilvánosság (támogató család) előtt. Őszinte legyek? - addigra már nem érdekelt a véleményük, főleg amikor a picikém békésen szuszogva, egy-egy apró mosolyt eleresztve aludt a mellkasomon. Tusé!!!! Érdekes módon kezdtek a vélemények átalakulni. ;-)
Mi mindenre képes, egy békésen alvó gyerek!?
Mi mindenre képes, egy békésen alvó gyerek!?
A lényeg: akartam, megszereztem és büszkén hordoztam és szépen lassan "elnémult" az ellentábor körülöttem.
Milyen véleményeket kellett meghallgatnom?
- Nagyon anyás lesz!
- El fogod kényeztetni!
- Nem tudod majd letenni, állandóan kézben akar majd lenni!
- Nem fogja bírni a derekad, hogy mindig cipeled!
- Hogy fog így megtanulni állni, járni?
.... hosszasan sorolhatnám.
Akkor rakjuk rendbe ezeket a tévhiteket, mert ezek nem csak én családom gondolatai, hanem akár lehet a tied és a te környezeted véleménye is.Sőt, sajnos szakembereké is.
Védőnőké, mozgásfejlesztő szakembereké, gyerekorvosoké és bárkié aki nem nyitott a kötődő nevelésre vagy hiányosak az információi. Ez rendjén van, de bölcsen és felelősségteljesen csak arról lehet, - bocsánat - illik, véleményt alkotni amiről informálódtál vagy tapasztalatod van.
Szerintem ;-)
A hordozás a kötődő nevelés szent hármasának egyik pillére. A kötődő nevelés pedig a teljesség igénye nélkül az érzelmi biztonság, egészséges lelki fejlődés, válaszkész gondoskodás. Amikor az édesanya érzékeli, észreveszi, meghallja a gyermeke jelzéseit és VÁLASZOL rá!
Simogatok, ringatok, táplálom, ölelem, felveszem, karomba zárom. Őt figyelem és nem az órát vagy hogy melyik könyvet kapjam le a polcról és nem is az internetet böngészem a válaszért, hogy mire van szüksége a gyermekemnek!!!?
Bíznod kell magadban!!!Képes vagy rá!!! Hiszen az anyukája/apukája vagy a legjobbat szeretnéd neki megadni. Csak figyelj magadra, arra a belső hangra, (ösztönnek hívják) ami át akar törni a "jó tanácsok tengerén" amit beléd öntenek, attól a pillanattól kezdve, hogy megfogant a gyermeketek. Szépen lassan háttérbe szorítva az ösztöneiteket. A tanácsok jók és hasznosak lehetnek (hiszen jó szándékkal adják) csak tudni kell szelektálni, válogatni, szűrni.
Megfogalmazódott benned a gondolat hogy hordoznál?
Keress egy klubot, egy okleveles babahordozási tanácsadót és járd körbe a lehetőségeket.
Próbálgass kendőket, hordozóeszközöket, keresd meg azt ami nektek a legjobb. Kérj tanácsot, segítséget a szakemberektől (hordozási tanácsadó), hogy minden információ rendelkezésedre álljon azért, hogy jól tudj DÖNTENI.
Békéscsaba és környékén a segítséget itt találjátok:
https://www.facebook.com/groups/832094860179105/
Ami pedig a gyermekek mozgásfejlődését érinti illetve a derékfájás témakörébe tartozik, hamarosan arról is írok nektek. ;-)
Szép napot mindenkinek!
Timi
- Nagyon anyás lesz!
- El fogod kényeztetni!
- Nem tudod majd letenni, állandóan kézben akar majd lenni!
- Nem fogja bírni a derekad, hogy mindig cipeled!
- Hogy fog így megtanulni állni, járni?
.... hosszasan sorolhatnám.
Akkor rakjuk rendbe ezeket a tévhiteket, mert ezek nem csak én családom gondolatai, hanem akár lehet a tied és a te környezeted véleménye is.Sőt, sajnos szakembereké is.
Védőnőké, mozgásfejlesztő szakembereké, gyerekorvosoké és bárkié aki nem nyitott a kötődő nevelésre vagy hiányosak az információi. Ez rendjén van, de bölcsen és felelősségteljesen csak arról lehet, - bocsánat - illik, véleményt alkotni amiről informálódtál vagy tapasztalatod van.
Szerintem ;-)
A hordozás a kötődő nevelés szent hármasának egyik pillére. A kötődő nevelés pedig a teljesség igénye nélkül az érzelmi biztonság, egészséges lelki fejlődés, válaszkész gondoskodás. Amikor az édesanya érzékeli, észreveszi, meghallja a gyermeke jelzéseit és VÁLASZOL rá!
Simogatok, ringatok, táplálom, ölelem, felveszem, karomba zárom. Őt figyelem és nem az órát vagy hogy melyik könyvet kapjam le a polcról és nem is az internetet böngészem a válaszért, hogy mire van szüksége a gyermekemnek!!!?
Bíznod kell magadban!!!Képes vagy rá!!! Hiszen az anyukája/apukája vagy a legjobbat szeretnéd neki megadni. Csak figyelj magadra, arra a belső hangra, (ösztönnek hívják) ami át akar törni a "jó tanácsok tengerén" amit beléd öntenek, attól a pillanattól kezdve, hogy megfogant a gyermeketek. Szépen lassan háttérbe szorítva az ösztöneiteket. A tanácsok jók és hasznosak lehetnek (hiszen jó szándékkal adják) csak tudni kell szelektálni, válogatni, szűrni.
Megfogalmazódott benned a gondolat hogy hordoznál?
Keress egy klubot, egy okleveles babahordozási tanácsadót és járd körbe a lehetőségeket.
Próbálgass kendőket, hordozóeszközöket, keresd meg azt ami nektek a legjobb. Kérj tanácsot, segítséget a szakemberektől (hordozási tanácsadó), hogy minden információ rendelkezésedre álljon azért, hogy jól tudj DÖNTENI.
Békéscsaba és környékén a segítséget itt találjátok:
https://www.facebook.com/groups/832094860179105/
Ami pedig a gyermekek mozgásfejlődését érinti illetve a derékfájás témakörébe tartozik, hamarosan arról is írok nektek. ;-)
Szép napot mindenkinek!
Timi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése